Aktív- és passzív időbeli elhatárolások Magyarország és Ukrajna számvitelében

Absztrakt

A cikk a jövőbeni időszakok bevételeinek és ráfordításainak elméleti alapjainak és gyakorlati megjelenítésének vizsgálatával foglalkozik a magyar és ukrán számviteli rendszerekben. Az időbeli elhatárolás elve a számvitel egyik központi pillére, amely azt hivatott biztosítani, hogy a gazdasági események pénzügyi hatásai abban az időszakban jelenjenek meg a pénzügyi beszámolókban, amelyhez gazdaságilag tartoznak – függetlenül a pénzmozgás tényleges idejétől. A kutatás célja ennek az elvnek a gyakorlati érvényesülését vizsgálni a két országban. Magyarországon az elhatárolások kezelését a 2000. évi C. törvény szabályozza, amely egyértelmű kereteket biztosít, de egyúttal teret is enged a vállalkozások számára saját számviteli politikájuk kialakítására. Az ukrán számvitel ezzel szemben államilag meghatározott, kötött számlatükörrel dolgozik, amely biztosítja a standardizáltságot, de kevésbé rugalmas a vállalkozás-specifikus sajátosságok kezelésében. Emellett Ukrajnában a számviteli standardokat az NP(S)BO (Національні положення (стандарти) бухгалтерського обліку) rendszere szabályozza, amelyek az IFRS-re alapoznak, de nem teljes mértékben azonosak vele. A tanulmány konkrét példákon keresztül – különösen bérleti díjak elszámolásával – szemlélteti az aktív és passzív időbeli elhatárolások könyvelési logikáját, a kapcsolódó számlák felhasználását, és a bevételek, ráfordítások időarányos elszámolását. A magyar rendszerben az aktív elhatárolásra például a 391-es, 392-es számlák szolgálnak, míg Ukrajnában hasonló számlaszámok, de más szabályozási háttér mentén kerülnek alkalmazásra. A passzív elhatárolások kapcsán szintén fontos különbségek mutatkoznak: Magyarországon 481-482, Ukrajnában a 47-es és 69-es számlák révén történik az elszámolás. A két országban eltérő az időbeli elhatárolás dokumentálása is, például az analitikus nyilvántartások és beszámolási kötelezettségek tekintetében. A tanulmány rámutat, hogy bár a két rendszer elméleti alapjai hasonlóak, a gyakorlati alkalmazásban és az adminisztratív környezetben jelentős különbségek mutatkoznak. Ukrajna közelebb áll a nemzetközi standardok (IFRS) kötelező alkalmazásához, míg Magyarországon ez választható lehetőség, jellemzően a tőzsdén jegyzett vagy külföldi tulajdonú cégeknél alkalmazzák. E különbségek befolyásolják az időbeli elhatárolások módszertanát, hatását a nyereségkimutatásra, és összességében a pénzügyi információk összehasonlíthatóságát.