A tudományos rendszerek válsághelyzetben való stabilitásának kritériumai és fő tényezői: a kérdés áttekintése
DOI:
https://doi.org/10.58423/2786-6742/2025-10-166-180Kulcsszavak:
állami tudományos rendszer, reziliencia, tudománypolitika, tudományos intézmény, válságkezelés, kettős felhasználású technológiák, háború, utatás-fejlesztési és innovációs politika, gazdasági fejlődés, alapkutatás, alkalmazott kutatásAbsztrakt
Az állami tudományos-innovációs rendszerek rezilienciája fontos szerepet játszik a fenntartható tudományos-technológiai fejlődés és a gazdasági biztonság biztosításában, különösen válsághelyzetekben. A tudományos intézmények hozzájárulnak a tudás generálásához, terjesztéséhez és alkalmazásához, ezáltal biztosítva a gazdasági stabilitást és a regionális fejlődést. Ugyanakkor a külső sokkok, mint például a gazdasági válságok, fegyveres konfliktusok, éghajlatváltozás és pandémiák példátlan kihívásokat teremtenek, amelyek alkalmazkodási képességet követelnek meg a tudományos-innovációs ökoszisztémáktól és különösen a tudományos rendszerektől. Annak ellenére, hogy jelentős kutatási anyag áll rendelkezésre a tudományos-innovációs rendszerek gazdasági növekedést és a régiók versenyképességét biztosító szerepéről, valamint az innováció gazdasági rezilienciára gyakorolt hatásáról, az állami tudományos rendszerek rezilienciájának és társadalmi-gazdasági, politikai sokkokhoz való alkalmazkodóképességének fogalma továbbra is alulkutatott, különösen a hosszan tartó válságok és a fejlődő gazdaságok kontextusában. Jelen tanulmány e problémakör vizsgálatának szentelt. A cikkben bemutatásra kerülnek nemzetközi tapasztalatok, többek között a háború utáni Németország, Dél-Korea, Izrael biztonsági fenyegetések közepette szerzett tapasztalatai, valamint az EU COVID-19 pandémiára adott válasza. Elemző alátámasztást nyújt továbbá annak szükségességéről, hogy tanulmányozzuk a tudomány rezilienciáját erősítő kulcsmechanizmusokat a rendszerszintű fenyegetések körülményei között. Az elért eredmények alapul szolgálnak további kutatásokhoz, amelyek célja az állami tudományos-innovációs rendszerek, különösen a nemzeti tudományos rendszerek rezilienciájának értékelésére szolgáló indikátorok egységes módszertanának kidolgozása. Ezek lehetővé teszik annak átfogóbb értékelését, hogy e rendszerek mennyire képesek hatékonyan reagálni a globális kihívásokra, figyelembe véve kölcsönhatásukat más kritikus infrastruktúra-szektorokkal, a politikai stabilitással, a szervezeti kultúrával és az erőforrás-autonómiával. Az Ukrajnában zajló teljes körű háború szükségessé teszi a reziliencia értékelési paramétereinek és az állami tudományos struktúrák tartós rendszerszintű sokkokhoz való alkalmazkodási mechanizmusainak megfogalmazását. Az elvégzett elemzés elméleti és gyakorlati alapot képez a tudománypolitika és az irányítás modernizálásához a bizonytalanság körülményei között.
Hivatkozások
1. Adger, W. N. (2000). Social and ecological resilience: Are they related? Progress in Human Geography, 24(3), 347–364.
2. Arora, A., Belenzon, S., Dionisi, D. (2021). Economics of science policy: Institutional reforms and funding models. Research Policy, 50(4), 104183.
3. Baycan, T., Pinto, H. (2018). Resilience, innovation and regional development: Exploring the linkages. Regional Science Policy & Practice, 10(2), 67–85.
4. Bristow, G., Healy, A. (2018). Innovation and regional economic resilience: An exploratory analysis. The Annals of Regional Science, 61(3), 411–437.
5. Cantelmi, T., Di Gravio, G., Patriarca, R. (2021). Critical infrastructure resilience: A review of concepts and methodologies. Safety Science, 136, 105129.
6. Clark, J., Huang, H. I., Walsh, J. P. (2010). A typology of innovation districts: What it means for regional resilience. Journal of Economic Geography, 10(1), 39–68.
7. Eberle, J., Brenner, T., Mitze, T. (2020). Public research, local knowledge transfer, and regional development: Insights from a structural VAR model. International Regional Science Review, 43(6), 547–584.
8. European Union. (2023). Common EU response to COVID-19. URL: https://european-union.europa.eu/priorities-and-actions/common-eu-response-covid-19_en
9. Fakir, A. E. (2008). South Korean system of innovation: From imitation to frontiers of technology, successes and limitations. In M. H. Sherif & T. M. Khalil (Eds.), Management of Technology Innovation and Value Creation: Selected Papers from the 16th International Conference on Management of Technology (pp. 275–292). World Scientific Publishing.
10. Freeman, C. (1987). Technology policy and economic performance: Lessons from Japan. Pinter Publishers.
11. Ganguli, I., Waldinger, F. (2023). War and science in Ukraine. Entrepreneurship and Innovation Policy and the Economy, 3(1).
12. Gryga, V., Ryzhkova, Y. (2022). Science and innovation in Ukraine: Approaches to policy making in times of war. Ekonomika i prognozuvannya, (4), 35–49. [in Ukrainian].
13. Gyeong gi, M. (2003). History of policies for science and technology in Korea since 1960. Science Policy and Organization of Research in the Republic of Korea: Ministry of Science and Technology report.
14. Holling, C. S. (1973). Resilience and stability of ecological systems. Annual Review of Ecology and Systematics, 4, 1–23.
15. Howard, G., Weinstein, R., Yang, Y. (2024). Do universities improve local economic resilience? The Review of Economics and Statistics, 106(4), 1129–1145.
16. Hynes, W., Trump, B. D., Love, P., Linkov, I. (2020). Bouncing forward: A resilience approach to dealing with COVID-19 and future systemic shocks. Environment Systems and Decisions, 40, 174–184.
17. Israel Trade & Economic Mission to Ukraine. (2024, October 2). Israeli Innovation: A Beacon of Hope Amidst Challenges. URL: https://shorturl.at/0QyqG [in Ukrainian].
18. Jump, R. C., & Scavette, A. (2024). Do research universities recession proof their regions? Evidence from state flagship college towns. SSRN. URL: https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=4812119
19. Lundvall, B. Å. (1992). National systems of innovation: Towards a theory of innovation and interactive learning. Pinter Publishers.
20. Lundvall, B. Å. (2002). The university in the learning economy. DRUID Working Paper No. 02-06.
21. McManus, S. T. (2008). Organisational resilience in New Zealand [Master’s thesis, University of Canterbury]. University of Canterbury Research Repository.
22. Michaelis, A. R. (1981). The recovery of science in Germany. Interdisciplinary Science Reviews, 6(4), 283–311. DOI: https://doi.org/10.1179/isr.1981.6.4.283
23. Orth, K., Oberkrome, W. (Eds.). (2010). Die Deutsche Forschungsgemeinschaft 1920–1970: Forschungsförderung im Spannungsfeld von Wissenschaft und Politik (Vol. 4, Beiträge zur Geschichte der Deutschen Forschungsgemeinschaft). Franz Steiner Verlag.
24. Pendall, R., Foster, K. A., Cowell, M. (2010). Resilience and regions: Building understanding of the metaphor. Cambridge Journal of Regions, Economy and Society, 3(1), 71–84.
25. Radosevic, S., Savic, M., Woodward, R., & Yoruk, E. (2010). Knowledge-based economy and innovation capabilities in CEE: A firm-level perspective. Edward Elgar Publishing.
26. Sathurshan, M., Saja, A., Thamboo, J., Haraguchi, M., & Navaratnam, S. (2022). Resilience of critical infrastructure systems: A systematic literature review of measurement frameworks. Infrastructures, 7(5), 67.
27. Segal, J. (2000). La société Max Planck de 1946 à la réunification allemande: entre continuité et ruptures. La revue pour l’histoire du CNRS, (3). DOI: https://doi.org/10.4000/histoire-cnrs.2902
28. Soete, L., Verspagen, B., Ter Weel, B. (2010). Systems of innovation. In B. H. Hall & N. Rosenberg (Eds.), Handbook of the Economics of Innovation, vol. 2, 1159–1180). Elsevier.
29. Stryjek, J. (2021). Counteracting the COVID 19 crisis with innovation policy tools: A case study of the EU’s supranational innovation policy. European Research Studies Journal, XXIV(3, Part 1), 450–468.
30. Sychenko, V., Vilkhova, T. (2023). Problems and prospects of the development of public administration in the sphere of science in Ukraine during the war. Dnipro Academy of Continuing Education Herald. Series: Public Management and Administration.
31. Wagner, P. (2021). Notgemeinschaften der Wissenschaft: Die Deutsche Forschungsgemeinschaft (DFG) in drei politischen Systemen, 1920 bis 1973 (Vol. 12, Studien zur Geschichte der Deutschen Forschungsgemeinschaft). Franz Steiner Verlag.
32. Whitley, R. (2010). Reconfiguring knowledge production: Changing authority relationships in the sciences and their consequences for intellectual innovation. Oxford University Press.
33. Yoon, J. (2014). Evolution of science and technology policy in Korea. Korea Institute of S&T Evaluation and Planning (KISTEP).
##submission.downloads##
Megjelent
Folyóirat szám
Rovat
License
Copyright (c) 2025 Anastasiia Lutsenko, Volodymyr Rodchenko
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial 4.0 International License.
A szerzők fenntartják a szerzői jogokat, és jogot adnak a folyóiratnak a cikk első közzétételére, amely egyidejűleg engedélyezett a Creative Commons CC BY-NC licence alapján.
