A kereskedelmi- és turisztikai kis- és középvállalkozások alakulása a pandémia előtti időszaktól 2025-ig: számviteli megközelítések és gazdasági hatások

Absztrakt

A kis- és középvállalkozások (KKV-k) a modern gazdaság meghatározó szereplői, amelyek nélkülözhetetlenek mind a foglalkoztatás, mind a GDP-termelés, mind pedig a helyi közösségek gazdasági stabilitásának fenntartásában. Jelen tanulmány Magyarország és Ukrajna, azon belül is Kárpátalja és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye példáján vizsgálja a KKV-szektor alakulását a pandémia előtti időszaktól 2025-ig, számviteli és gazdasági megközelítésben. A kutatás célja annak feltárása volt, hogy a válsághelyzetek – pandémia, gazdasági bizonytalanság, inflációs nyomás, valamint Ukrajnában a háborús körülmények – hogyan befolyásolták a vállalkozások számviteli gyakorlatát, ágazati jelenlétét és hosszabb távú fenntarthatóságát.

A magyar KKV-szektor az Európai Unióhoz való tartozásból fakadóan szabályozottabb, transzparensebb és hosszabb távú tervezhetőséget biztosító keretek között működik. A vizsgált időszakban a vállalkozások száma mérsékelt emelkedést, majd kisebb visszaesést mutatott, miközben a számviteli alkalmazkodásban fontos szerepet játszottak a rugalmas adózási formák, a likviditáskezelés, valamint az állami és EU-s támogatások. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye vállalkozásai a kereskedelemben és gépjárműjavításban megőrizték stabil országos arányukat, ám a turizmus és vendéglátás területén a pandémia és az inflációs hatások hosszabb távú törékenységet eredményeztek.

Ukrajnában és különösen Kárpátalján a vállalkozások számának és arányainak alakulása jóval ingadozóbb képet mutatott. A KKV-k dominanciája szembetűnő, arányuk az összes vállalkozás között jellemzően 85–90% között alakult, ám a számviteli gyakorlatot elsősorban a rövid távú fennmaradás határozta meg. A pandémia éveiben a turizmus teljes leállása, majd 2022-től a háborús környezet a számviteli nyilvántartások egyszerűsítéséhez, sok esetben minimalizálásához vezetett. Ennek következtében a transzparencia romlott, a befektetői bizalom csökkent, és a hosszabb távú tervezhetőség háttérbe szorult.

Az összehasonlító elemzés alapján a két ország közötti alapvető különbség nem a KKV-k gazdasági jelentőségében, hanem a számviteli és szabályozási környezet stabilitásában ragadható meg. Magyarországon a vállalkozások mérlegei és pénzügyi kimutatásai az alkalmazkodás eszközeivé váltak, amelyek támogatják a tervezést és a forrásszerzést, míg Ukrajnában a számviteli gyakorlat inkább a túlélést szolgálta, hosszabb távú biztonság nélkül.

A tanulmány következtetései rávilágítanak arra, hogy a KKV-k fejlődése szempontjából kulcsfontosságú a számviteli keretrendszer stabilitása, a transzparencia erősítése és a válságokra adott adaptív megoldások kidolgozása. További kutatások irányulhatnak arra, hogy feltárják a számviteli rugalmasság konkrét eszközeit, a válságok idején alkalmazott pénzügyi stratégiákat, valamint a nemzetközi támogatások és források beépülését a vállalkozások pénzügyi rendszereibe.