A kitermelőipar átalakításának körforgásos modelljei a fenntartható közösségfejlesztés biztosítása érdekében

Absztrakt

A tanulmány a körforgásos gazdaság szerepét vizsgálja és alapozza meg mint a kistérségek fenntartható fejlődését biztosító eszközt a kitermelőipar, különösen Ukrajna titániparának átalakulása összefüggésében. A kutatás aktualitását az indokolja, hogy szükségessé vált a hagyományos, lineáris ásványinyersanyag-felhasználási modell újragondolása, mivel azt jelentős hulladékképződés, a vállalatok működési területein jelentkező környezeti terhelés, valamint az erőforrások gazdasági körforgásba történő visszavezetésének elégtelen szintje jellemzi. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a bányászati és ércdúsító üzemek jelentős mennyiségű technogén hulladéka – különösen a zagytározók és a dúsítási meddőhányók – rejtett erőforrás-potenciált képvisel, amely értékes és kritikus fontosságú ásványokat, többek között ilmenitet, rutilt és cirkont tartalmaz. Megállapítást nyert, hogy a technogén képződmények felhalmozódása egyrészt környezeti kockázatokat jelent a kistérségek számára, másrészt lehetőséget teremt a belső erőforrásbázis kialakítására és a regionális gazdaság fejlesztésére. A tanulmány igazolja, hogy a körforgásos modellek bevezetése a kitermelőiparban – különösen a technogén lelőhelyek másodlagos erőforrásként történő hasznosítása, az ipari szimbiózis fejlesztése, a zárt anyag- és vízkörforgások kialakítása, az ökológiai rekultiváció, valamint az innovatív feldolgozási technológiák alkalmazása – elősegíti a fenntarthatóbb területi fejlődési modellre való áttérést. Bemutatásra kerül, hogy a kitermelőipar körforgásos átalakítása hozzájárul az elsődleges erőforrásoktól való függőség csökkentéséhez, az erőforrás-hatékonyság növeléséhez, a hozzáadott érték helyi szintű megteremtéséhez, valamint a kistérségek gazdasági ellenálló képességének erősítéséhez. A tanulmány alátámasztja, hogy a körforgásos gazdaság hatékony megvalósítása az ásványvagyon-hasznosítás területén technológiai, intézményi, környezeti és irányítási megoldások összehangolását, továbbá a helyi önkormányzatok, vállalkozások, tudományos intézmények és befektetők aktív részvételét igényli. A kutatás eredményei megerősítik, hogy a technogén hulladékok másodlagos erőforrás-potenciálként történő komplex hasznosítása Ukrajna kistérségeinek fenntartható fejlődése szempontjából fontos tényező, különösen a jelenlegi gazdasági és biztonsági kihívások körülményei között.