Tőke- és adópolitika: merre jár?

Absztrakt

A cikk felhívja a figyelmet a vállalkozások nyereségének megadóztatásával kapcsolatos adópolitika tökéletlenségére, amely az idejétmúlt dogmák betartásából fakad, melyek szerint a gazdasági tevékenység hatékonyságának állítólag egyetlen pénzügyi eredménye a profit. Hangsúlyozzuk, hogy a piaci viszonyokra való átmenet és az ideológia – ezen belül is az adópolitikával kapcsolatos – radikális forradalma ellenére a szocializmus építésének kezdetén a számviteli módszertanba bevezetett abszurd ideológiai állítások kiiktatása, mint pl. az a tény, hogy az így kapott számlák csak egy kapitalista vállalkozásra jellemzőek, és egy szocialista gazdaságban sem ezek, sem a régóta domináns tőkeszámlák nem szerepelnek a számla nómenklatúrájában. De cikkben megfogalmazott árvek által ez a gazdasági kategória most a megszolgált helyére került. Ugyanakkor megjegyzükk, hogy az nyereség mint mutató a kiegyensúlyozott számítási módszertan hiánya és az adócsökkentési célú hamisítások miatti meghatározásának tárgyilagossága miatt távol áll a valóságtól. Ez az adóhatóságok túlterheléséhez vezet az eladott termékek, az elvégzett munkák vagy a nyújtott szolgáltatások költségeinek alapos ellenőrzésére irányuló rutin eljárások miatt, és amelyek nem mindig vezetnek sikerhez. Az adópolitikai iránymutatások felváltása és a jövedelemadózásról a tőkealapként való felhasználásra való átállás fontossága igen is alátámasztott. A mérlegben (Pénzügyi helyzetkimutatás) szereplő tőkeösszeg jelenlegi megbízhatatlanságának megszüntetésére irámyúl . 1. sz., az NP(S)BO 1 „A pénzügyi beszámolás általános követelményei” módszertanilag megalapozatlan előírásai. A cikkben bizonyításra került, hogy a társasági vagyonrészként fennálló, a kötelezettségei levonása után megmaradó tőke megállapításának jelenlegi módja akár negatív értékekhez is vezet, függetlenül attól, hogy a jegyzett (saját) tőke sérthetetlen-e jelen adatszolgáltatási űrlapon. Az empirikus adatok felhasználásával hangsúlyossá válik az olyan nonszensz tipikusság, amikor a tőke gyakran elválik az általa képviselt vagyon értékétől, vagy a vállalkozások krónikus vesztesége miatt teljesen a virtuális síkra kerül. A nyereség és tőke kategória lényegének analitikus megértése alapján javasolt az adópolitika és az ésszerű adómegállapítási alap meghatározási módszertanának felülvizsgálata, amely biztosítja a vállalkozások objektív adóztatását, figyelembe véve a olyan mutatók valóságát, amelyek biztosítják a klasszikus elveinek való megfelelést.