A csomagkereskedelem elkülönítésének módszertana a világ statisztikai osztályozásaiban

Absztrakt

A nemzetközi csomagküldő kereskedelem a modern globális gazdaság elválaszthatatlan és stratégiailag fontos összetevője, azonban a statisztikai osztályozásokban még mindig csak fragmentáltan jelenik meg. A kutatás célja olyan módszertani megközelítés kidolgozása, amely lehetővé teszi a határokon átnyúló B2C-csomagok elkülönítését a külkereskedelmi statisztikák alapadatbázisaiban, valamint egy minimális mutatókészlet kialakítását azok gazdasági elemzéséhez. A munkában ismertetésre kerülnek a három legfontosabb referencia-katalógus korlátai: a Harmonized System (HS), amely nem tartalmazza a szállítási csatorna jellemzőit, a Central Product Classification (CPC), amely csak a szolgáltatásokat tükrözi, és az Extended Balance of Payments Services (EBOPS-2010), amely árut nem tartalmazó devizafolyamokat hoz létre. A kutatás feltárta annak lehetőségét, hogy e három adattömb primer „megjelölés” útján integrálható legyen. Javaslat született egy minimális kötelező kritériumkészletre (a súly legfeljebb 2 kg, természetes személy mint címzett, 50-es szállítási kód „postal/courier”), valamint egy erősítő ismérvcsoport kijelölésére (Incoterms DDP/DAP, népszerű HS-pozíciók, körülbelül 15 napos szállítási idő), amelyek a CN 22/23 vámáru-nyilatkozatok, az UPU S10 nyomkövetési azonosítók és a bankok fizetési információi alapján kerülnek meghatározásra. Ezen az alapon három integrált indikátor került kialakításra, mégpedig a B2C-küldemények volumene (N), a küldemény átlagos vámértéke (V̄) és az átlagos szállítási költség (Cost-per-parcel, CPP), ahol a CPP az EBOPS osztályozás 3.4.2 „Courier services” alkategóriájának felhasználásával kerül kiszámításra. Bemutatásra került, hogy egy ilyen háromkomponensű blokk lehetővé teszi a országok közötti áramlások összehasonlítását, az import rugalmasságának mérését a minimális értékhatár (de minimis) változására, valamint a fogyasztót terhelő tarifális költség gyors felmérését. A megközelítés előnyei a minimális implementációs ráfordítás, a magas nemzetközi összehasonlíthatóság, valamint a rugalmas bővíthetőség (például szükség esetén fiskális és környezeti mutatókkal, mint a CO₂-per-parcel). A további kutatási perspektívák magukban foglalják a különböző de minimis forgatókönyvek költségvetési hatásainak modellezését, a szén-dioxid-indikátor integrálását, valamint egy „kereslet–tarifa” szimulációs modell kialakítását a mikroexport középtávú előrejelzéséhez.