Mesterséges intelligencia, munkanélküliség szerkezeti bontásban és fenntartható fejlődés Dél-Afrikában: magyarázza-e a dinamikát a rutinfeladatokat kiszorító technológiai változás hipotézise?

Absztrakt

A tanulmány a mesterséges intelligencia (MI) alkalmazása és a dezaggregált munkanélküliség közötti kapcsolatot vizsgálja Dél-Afrika fenntartható fejlődésének összefüggésében, a rutin jellegű feladatokra irányuló technológiai változás (Routine-Biased Technological Change, RBTC) elméleti keretére építve. A kutatás a 2003–2024 közötti időszak éves idősoros adatait, valamint az autoregresszív osztott késleltetésű modell (Autoregressive Distributed Lag, ARDL) módszerét alkalmazza, amely lehetővé teszi a rövid és hosszú távú együtthatók egyidejű becslését a fejlődési dinamika teljesebb feltárása érdekében. Az empirikus eredmények megerősítik a hosszú távú egyensúlyi kapcsolat fennállását a MI alkalmazása, az iskolai végzettség szerint dezaggregált munkanélküliség és a fenntartható fejlődés között. Rövid távon a MI alkalmazása negatív hatást gyakorol a fejlődésre, ami a rutinfeladatok kiváltásával, a munkaerőpiaci merevségekkel és a készségek közötti eltérésekkel összefüggő alkalmazkodási költségekkel magyarázható. Hosszú távon ugyanakkor a MI pozitív és statisztikailag szignifikáns módon járul hozzá a fejlődéshez a termelékenységnövekedés és az innovációs tovagyűrűző hatások révén, miután a strukturális alkalmazkodási folyamatok lezárulnak. A képzettségi csoportok szerinti munkanélküliség tekintetében a magasan képzett munkavállalók munkanélkülisége mindkét időhorizonton tartósan fékezi a fejlődést, ami a magas szintű humán tőke nem megfelelő hasznosításából eredő termelékenységi veszteségeket tükrözi. Az alacsonyabb iskolai végzettségű munkavállalók munkanélkülisége pozitív hosszú távú kapcsolatot mutat, ami a munkaerő strukturális átrendeződésének hatásaira utal, összhangban az RBTC-elmélet megállapításaival. Az összesített munkanélküliség statisztikailag nem bizonyult szignifikánsnak, ami megerősíti, hogy az aggregált mutatók elfedik a képzettségi csoportok közötti lényeges eloszlási különbségeket, és igazolja azt az alapvető elméleti tételt, hogy a rutin jellegű feladatokra irányuló technológiai változás heterogén csatornákon keresztül fejti ki hatását, amelyek aggregált szinten nem láthatók. Az eredmények különösen relevánsak azon feltörekvő gazdaságok szakpolitikai döntéshozói számára, amelyek egyszerre szembesülnek a technológiai átalakulás felgyorsításának és a tartós strukturális munkanélküliség kezelésének kettős kihívásával. A tanulmány olyan integrált szakpolitikai keretek bevezetését javasolja, amelyek ötvözik a MI fejlesztését ösztönző intézkedéseket, a munkaerőpiaci reformokat és az oktatási rendszer fejlesztését annak érdekében, hogy a technológiai fejlődés inkluzív és fenntartható fejlődési eredményekhez vezessen.