A kistérségek rezilienciájának erőforrás-alapú biztosítása a háborús válság és a migrációs kihívások körülményei között

Absztrakt

A tanulmány a kistérségek válsághelyzetekben való ellenálló képességének megerősítését vizsgálja az erőforrás-gazdálkodási rendszerek fejlesztésén keresztül, a globális instabilitás olyan körülményei között, amelyeket járványügyi sokkok, fegyveres konfliktusok, kényszermigráció, teljes körű háború, valamint a gazdaság tartós strukturális egyensúlytalanságai idéznek elő. A tanulmány rámutat arra, hogy az infrastruktúra pusztulása, a demográfiai veszteségek, a népesség tömeges áthelyeződése, a migrációs folyamatok felerősödése és a szociális-munkaügyi viszonyok átalakulása, a kistérségek pénzügyi-gazdasági bázisának szűkülésével és a társadalmi szükségletek növekedésével együtt, szükségessé teszik az áttérést a fragmentált és reaktív irányítási döntésekről az integrált és adaptív helyi kormányzási modellekre. A tanulmány alátámasztja, hogy a kistérségek ellenálló képességét nem csupán az erőforrások rendelkezésre állása határozza meg, hanem az is, hogy a közösségek mennyire képesek azokat stratégiai módon mobilizálni, digitálisan összekapcsolni, valamint hatékonyan hasznosítani az emberi, társadalmi és intézményi tőkét, különösen a migráció által kiváltott munkaerőpiaci sokkok és munkaerő-egyensúlytalanságok körülményei között. Az erőforrás-mobilizáció elmélete, a közösségi tőke többdimenziós koncepciója, a sérülékenység és a kapacitások értékelésére irányuló megközelítések, valamint a társadalmi-ökológiai reziliencia koncepciója alapján a tanulmány olyan tudományos hiányterületet azonosít, amely a közösségfejlesztés irányítási eszközeinek elégtelen rendszerezéséhez kapcsolódik a decentralizációs reformok, a migrációs nyomás és a háborús kihívások egyidejű hatása mellett. A nemzetközi és ukrajnai tapasztalatok összegzése megerősíti annak szükségességét, hogy a szűken pénzügyi orientációjú irányítási modell helyett olyan többtényezős megközelítés érvényesüljön, amely egyesíti a stratégiai tervezés eszközeit, a digitális és analitikai megoldásokat, az emberi tőke fejlesztésének mechanizmusait, valamint a kistérségek immateriális erőforrásainak kezelését. A kutatás eredményeként a tanulmány a kistérségek válsághelyzetekben alkalmazható hatékony erőforrás-gazdálkodási eszközeinek komplex osztályozását alakítja ki, amely funkcionális rendeltetés, mobilizációs források és megvalósítási mechanizmusok szerint strukturált. Bizonyítást nyer, hogy a kistérségek ellenálló képességének erősítése a háborús és háború utáni időszakban a hosszú távú stratégiai jövőkép és a rugalmas, rövid távú irányítási döntések összekapcsolását igényli. Ezek a döntések a migráció által kiváltott munkaerőpiaci sokkok enyhítésére, az intézményi kapacitás megerősítésére, valamint az inkluzív és fenntartható helyi fejlődés biztosítására irányulnak. Az eredmények gyakorlati értéke abban áll, hogy felhasználhatók az irányítási döntések minőségének javítására, a kistérségek gazdasági és szervezeti kapacitásának megerősítésére, valamint adaptív irányítási modellek kialakítására magas fokú bizonytalanság körülményei között.