Pénztári és elhatárolási módszer a nonprofit szervezetek könyvelésében: neo-intézményi megközelítés

Absztrakt

A kutatás célja annak alátámasztása, hogy a nem költségvetési nonprofit szervezetek számviteli gyakorlatában milyen változásokat idéz elő az időbeli elhatárolás módszerének vagy a pénzforgalmi módszernek az alkalmazása, a neoinstitucionalizmus tudományos apparátusának felhasználásával. A tanulmány feltárja a nem költségvetési nonprofit szervezetek számviteli alapjának sajátosságait a harmadik gazdasági szektor társadalmi kihívások és globalizációs folyamatok által kiváltott átalakulás közepette. A számviteli alap, amely magában foglalja a pénzforgalmi módszert és az időbeli elhatárolás módszerét, a nyugati elméletben a számviteli methodológia kulcselemeként jelenik meg, amely meghatározza a pénzügyi műveletek elismerésének, értékelésének és bemutatásának elveit. A nem költségvetési nonprofit szervezetek számviteli gyakorlatában bekövetkező változások magyarázatára a neoinstitucionális elmélet tételei kerültek felhasználásra, különös tekintettel a legitimitás és az izomorfizmus fogalmaira alapozva. Ezen elméleti keretben igazoltuk, hogy az időbeli elhatárolás módszerének bevezetése nem pusztán technikai döntés, hanem társadalmilag meghatározott folyamat is, amely öt szakaszt foglal magában: döntéshozatal, adatok átalakítása, bevezetés, újratermelés és intézményesülés. A tanulmány összeveti az időbeli elhatárolás módszerének és a pénzforgalmi módszernek az előnyeit és hátrányait. Elvégeztük a pénzgazdálkodás elemeinek összehasonlító elemzését a profitorientált vállalatok, az állami intézmények és a nem költségvetési nonprofit szervezetek körében, ami lehetővé tette az utóbbiak működési sajátosságainak és azok számviteli gyakorlatra gyakorolt hatásának feltárását. Bemutattuk a neoinstitucionális megközelítést a hatótényezők elemzésére és az időbeli elhatárolás módszere bevezetésének szakaszaira a nem költségvetési nonprofit szervezetek számviteli rendszerében. Összegeztük a külföldi kutatások eredményeit a pénzforgalmi és az időbeli elhatárolás módszerének alkalmazásáról különböző országokban, így az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Ausztráliában és Új-Zélandon, ahol a pénzforgalmi módszer használata bizonyos esetekben megengedett a kisebb jótékonysági szervezetek számára. A kutatás eredményei megerősítik, hogy az időbeli elhatárolás módszere uralkodó a nem költségvetési nonprofit szervezetek számviteli gyakorlatában, azonban alkalmazása kritikai megközelítést igényel a szektor sajátosságainak figyelembevételével.