Az információ eszközként való elismerésének korlátozásai a számvitelben

Absztrakt

Az információk rendelkezésre állása és hatékony kezelése jelentős előnyökkel jár, és növeli a vállalkozások versenyképességét. Az információ hatékony felhasználása lehetővé teszi a szervezet számára, hogy gyorsabban és hatékonyabban, kisebb kockázattal működjön, ami jobb minőségű és alacsonyabb önköltségű termékeket és szolgáltatásokat, jobb versenyhelyzetet és nagyobb megtérülést eredményez. Az információ nemcsak az informatikai hardver és szoftver révén válik értékké, amely lehetővé teszi annak tárolását, strukturálását és elemzését, hanem olyan belső értéket is tartalmaz, amelyet a hagyományos számviteli megközelítések alig vesznek figyelembe. A cikk célja, hogy megvizsgálja az információ eszközként való elismerésének lehetőségét az általánosan elfogadott számviteli elvek szerint, figyelembe véve annak sajátos jellemzőit. A kutatás fő módszerei a tartalom meghatározásának általános tudományos megközelítése – a dedukció és az indukció, az összehasonlítás és az általánosítás módszerei voltak. A pénzügyi kimutatások elkészítéséhez használt pénzügyi információk tartalmának és a vállalkozás teljes információs rendszerében betöltött szerepének a meghatározására került sor. Megvizsgálásra került az eszközmegjelenítés szabályozási kerete. A pénzügyi beszámolás fogalmi keretrendszere meghatároz bizonyos jellemzőket, amelyek biztosítják egy eszköz megjelenítését, beleértve a múltbeli eseményeket, jogokat, jövőbeli gazdasági hasznok potenciális meglétét és az ellenőrzést. A gazdálkodó egység meg tudja határozni az információ létrehozásának költségeit, rendelkezik az információhoz való joggal, de nem rendelkezik kellő ellenőrzéssel az információ felett, így bizonytalan az információ eszközként való felhasználásából végül származó hasznok beáramlásának összege vagy időzítése. Az IAS 38 „Immateriális javak” standard megköveteli az egyes immateriális javak azonosítását és elkülönítését. Ugyanakkor egy immateriális eszközt akkor kell megjeleníteni, ha valószínű, hogy az eszközzel kapcsolatos várható jövőbeni gazdasági hasznok a gazdálkodó egységhez fognak folyni, és az eszköz bekerülési értéke megbízhatóan mérhető. A gazdálkodó egység az IAS 38 „Immateriális javak” standardban előírtak szerint az információt történeti bekerülési értéken is értékelheti, de valójában az informatikai és számviteli személyzet fizetéseiben van elrejtve, és azt az igazgatási költségek között kell elszámolni. Az információ a többi eszközhöz hasonlóan nem felel meg teljes mértékben a Pénzügyi beszámolási és számviteli standardok fogalmi keretrendszer követelményeinek – van néhány egyedi tulajdonsága, amelyeket figyelembe kell venni ahhoz, hogy értékét meg lehessen határozni és a számvitelben eszközként lehessen kimutatni. Ezért szükség van bizonyos számviteli standardok felülvizsgálatára, hogy biztosítsák a belsőleg létrehozott immateriális eszközként való megjelenítés feltételeinek való megfelelést.