A pénzügyi piac szabályozásának mechanizmusa az Európai Unióban

Absztrakt

A tanulmány célja az Európai Unió pénzügyi piacainak állami szabályozási mechanizmusainak átfogó elemzése, különös tekintettel a makroprudenciális és mikroprudenciális szabályozás szerepére és azok kölcsönhatásaira. A vizsgálat alapját a pénzügyi piacok stabilitásának biztosítása és a rendszerkockázatok megelőzése képezi, amelyek fontosságát a 2008-as globális pénzügyi válság, a COVID–19 világjárvány és a legújabb geopolitikai feszültségek is hangsúlyossá tették. A tanulmány bemutatja a négy klasszikus szabályozási modellt: az intézményi (szektorális), a funkcionális, az integrált és a Twin Peaks modellt. Ezek eltérő mértékben vannak jelen az egyes uniós tagállamok gyakorlatában, és különböző előnyöket és hátrányokat hordoznak magukban. A szektorális modell a szabályozói hatáskörök világos megosztását biztosítja, ugyanakkor növeli a szabályozói versengés és az érdekellentétek kockázatát. Az integrált modell ezzel szemben egységes fellépést tesz lehetővé, viszont a rendszer összetettségéből adódóan rugalmatlan lehet. Kiemelt figyelmet kap a nem banki pénzügyi szektor szabályozása is, különös tekintettel a biztosítók, nyugdíjpénztárak és egyéb pénzügyi szolgáltatók prudenciális felügyeletére. A digitális pénzügyi szolgáltatások, mint a kriptoeszközök és a decentralizált pénzügyi (DeFi) platformok szabályozása az EU-ban még kialakulóban van, azonban a MiCA rendelet elfogadása jelentős lépés a transzparencia és a befektetővédelem megerősítése felé. A tanulmány rámutat a fenntarthatósági szempontok (ESG) integrációjának szükségességére is, hiszen a klímakockázatok közvetve a pénzügyi stabilitást is veszélyeztethetik. A makroprudenciális szabályozás célja a pénzügyi rendszer egészének stabilitása, a ciklikus és strukturális rendszerkockázatok mérséklése. Ezzel szemben a mikroprudenciális felügyelet az egyes pénzügyi intézmények fizetőképességét, megbízhatóságát hivatott biztosítani. A kettő közötti összhang elengedhetetlen: a túlzott mikroprudenciális szigor csökkentheti a hitelnyújtást, míg a makroprudenciális kontroll hiánya rendszerszintű válságokhoz vezethet. A kutatás elemzi az ESRB és az SSM kulcsszerepét, továbbá a Bankunió és az Egységes Szabálykönyv (Single Rulebook) működését. E szabályozási keretek célja az átláthatóság növelése, a pénzügyi szektorba vetett bizalom erősítése, valamint a rendszerkockázatok mérséklése. A vizsgálat rámutat, hogy az új technológiák (regtech, suptech) alkalmazása elősegítheti a felügyeleti tevékenység hatékonyságát. A tanulmány következtetései szerint a szabályozási rendszerek jövőbeli fejlődése a digitális pénzügyi innovációk és a fenntarthatósági kockázatok teljes körű integrációján, valamint a makro- és mikroprudenciális megközelítések szorosabb összehangolásán alapul majd.