A monofunkcionális rendszerek helyreállítása: integrált modell a társadalmi-gazdasági és kognitív fenntarthatóságról

Absztrakt

A kutatás arra a sürgető társadalmi-gazdasági igényre reflektál, hogy biztosítani kell a polikrízisek, különösen a háborús átalakulások által érintett rendszerek helyreállítását. Kiemelt figyelmet kap a szerzett tehetetlenség szindrómájának és az ezzel összefüggő kognitív torzulásoknak a leküzdése, amelyek tartós krízishelyzetekben alakulnak ki, és veszélyeztetik a térbeli és intézményi ellenállóképességet. A munka célja egy integrált társadalmi-gazdasági és kognitív rezilienciamodell kidolgozása, amely egyesíti a háborús monofunkcionalizáció, az intézményi átalakulás és a rekonstruktív térfejlesztés koncepcióit. A modell koncepcionális-analitikus és módszertanilag prognosztikus jellegű, figyelembe veszi a polikrízis környezetét, és integrálja a kognitív, szocioökológiai-gazdasági és demográfiai tényezőket. Célja a rendszerszintű akadályok semlegesítése, amelyek a diverzifikáció elvesztéséhez, az intézményi diszfunkcióhoz, valamint a kriminalizációs és korrupciós kockázatok erősödéséhez vezetnek. A kutatás módszertani alapját a háborús monofunkcionalizáció szcenárióalapú modellezése képezi. Ennek keretében térbeli-területi tipológia készült hét makroregionális zónára vonatkozóan, amely lehetővé tette a térbeli regeneráció kritikus csomópontjainak azonosítását, a társadalom kognitív torzulásainak feltárását, valamint a monofunkcionális rendszerek policentrikus regenerációs modelljeinek megalapozását. A szerzői modell három blokkból áll: gazdasági diverzifikáció, kognitív regeneráció és az intézményi integritás erősítése, ami biztosítja a gazdasági rendszer alkalmazkodóképességének és stabilitásának növekedését többválságos és válság utáni körülmények között. Az eredmények asprobációja (Ukrajna példáján) azt mutatja, hogy az integrált társadalmi-gazdasági és kognitív stabilitási modell alkalmazása hozzájárul a megszerzett tehetetlenség szindróma és a stockholmi szindróma negatív hatásainak minimalizálásához, az intézmények sebezhetőségének csökkentéséhez és a rekonstruktív térbeli fejlődés alapjainak megteremtéséhez. Bebizonyosodott, hogy a háborús monofunkcionalizáció többszörös válságot okozó tényezőinek leküzdése csak olyan rendszeres megközelítéssel lehetséges, amely egyesíti a demográfiai, társadalmi, ökológiai, kognitív, intézményi és gazdasági eszközöket, ami a javasolt modellt univerzálissá teszi a háborús vagy háború utáni átalakulási folyamatban lévő államok számára.