A körkörös gazdasági modell megvalósítása a kínai gyakorlatban

Absztrakt

A körkörös gazdasági modell az emberiség által újonnan (újra) felfedezett paradigmája, amely elkerülhetetlennek tűnik jövőnk fenntartható erőforrás-gazdálkodásának megteremtéséhez, a gazdaság minden szektorában, különösen az ipari termelésben. Az olyan tudományágak, mint az ipari környezetvédelem, már rávilágítottak a természet alapú ökoszisztémák másolásának vagy adaptálásának fontosságára az ipari övezetekben, parkokban, lásd például a világszerte terjedő ökoipari parkokat. A világ számos részén a körkörös gazdaság nemcsak elméleti fogalomként jelenik meg, hanem a politikaalkotási folyamatokba és a gyakorlatba is beépül. A körkörös gazdaság globális szinten is alternatívája lehet a hagyományos – lineáris – gazdasági rendszereknek. Az Európai Unió erőteljes lépést tesz ebbe az irányba, akárcsak sok más ország, köztük az Egyesült Államok és Kína. Kína ennek a koncepciónak az egyik legelkötelezettebb hirdetője, ahol a körkörös gazdasági modell 1990-es évektől kezdődő politikai mainstreamingjéről beszélhetünk. Az országban exponenciálisan növekszik a körkörös gazdasági kísérleti projektek száma. Kína a körkörös gazdasági modell megvalósításával a nagyon gyors iparosodás és a gazdasági növekedés összetett problémáira reflektál. Egy olyan szélsőségesen centralizált politikai rezsim, mint Kína, felülről lefelé irányuló módszereket alkalmaz, amelyek megvalósítása az EU-ban és az USA-ban lehetséges lenne, hanem inkább a rendszerszintű körforgás mikéntjét kell tanulmányozni a konkrét tervekkel és lépésekkel ellentétben. Ennek a cikknek az a célja, hogy elemezze, miért előnyös a körkörös gazdaság az ipari telephelyeken, miért állíthatjuk, hogy a kínai gyakorlat globális összehasonlításban nagyon egyedi és specifikus, és mik lehetnek azok a lehetséges tanulságok vagy minták, amelyeket más országok vagy régiók tanulmányozhatnának és implementálhatnak. A szerző által alkalmazott módszertan a körkörös gazdaság legjobb gyakorlataival foglalkozó legújabb nemzetközi szakirodalom áttekintésén, valamint konkrét esettanulmányokon és Kínából származó statisztikai adatokon alapul. A már meglévő és publikált modellek alapján vitathatatlanul megállapítható, hogy a kínai gyakorlat nagyon progresszív, azonban a kísérleti és demonstrációs projekteknek több gyenge pontja is van, elsősorban az érintettek bevonásának alacsony szintje valamint a cooperációs hálózat terhelése miatt.