Szervezési cselekvések algoritmizálása Ukrajna gazdasági rendszereinek rekonstrukciós térszervezéséből

Absztrakt

Bemutatásra került a természeti erőforrásokon és a társadalmi javakon alapuló gazdasági rendszerek rekonstrukciós térszervezéséből származó gazdálkodási cselekvések vagyonorientált és üzleti ökoszisztéma megközelítésen alapuló algoritmizálási sémája, mely három stádiúmban zárt megvalósításában épült fel tizenegy szakaszon keresztül: І) előkészítő (három szakasz); II) stratégiák és intézkedések végrehajtása (három szakasz: átszervezés, rekombináció és revitalizáció); ІІІ) nyomon követés, értékelés és kiigazítás (öt szakasz: az átszervezési, rekombinációs és revitalizációs stratégia és intézkedések végrehajtási eredményeinek nyomon követése és értékelése; a menedzsment akcióinak korrekciója és javítása; a támogatás előmozdítása és végrehajtása; bővítés és méretezés; a stabilitás és a folytonosság biztosítása. Az előkészítő szakaszt kidolgozott szervezési algoritmus jellemzi, amely három szakaszból áll: az első – a gazdasági rendszerek térszervezési követelményeinek indokolása és a megvalósítása; a második átfogó programok általi kidolgozás révén figyelembe veszi a a következőket: a regionális és területfejlesztési erőfeszítések lokalizálását; az egészséges munkaerő és társadalom fejlődését; a helyi gazdaság fejlesztését és a társadalmi stabilitás biztosítását; a versenyképesség növelésére irányuló innovatív és technológiai kezdeményezések kidolgozását; az energiahatékonyság és a környezeti fenntarthatóság biztosítását; a harmadik pedig a területfejlődés öt irányának szinkron transzformálását és újraszerkesztését a természeti és társadalmi javak felhasználásával. Feltárulnak a gazdasági rendszerek rekonstruktív térszervezésének meghatározó tényezői, amelyek indoklása a fenntartható gazdálkodásról és a gazdasági tevékenység lokalizációjáról szóló új paradigmatikus transzformációs elképzeléseken alapul. Kidolgozásra került a gazdasági rendszerek természeti erőforrásokon és társadalmi javakon alapuló rekonstruktív térszervezésének koncepciója, melynek fókuszában a stratégiai potenciál felhasználási és racionalizálási prioritásaihoz igazodva alakult ki a különféle kockázatok és fenyegetések típusainak kiküszöbölésének érdekben a háború utáni időszakban.