Fraktál megközelítés, mint a digitális egyetem oktatási és gazdasági ökoszisztémájának stratégiai szabályozási módszere

Absztrakt

A digitális korszak, a globális munkaerőpiac strukturális átalakulása és az oktatási rendszerekkel szembeni fokozott alkalmazkodási igények fényében felmerül a szükségesség, hogy felülvizsgáljuk a hagyományos megközelítéseket a munkaerőképzés szabályozásában az egyetemi oktatás keretében. A cikk a fraktális megközelítés tudományos megalapozottságát tárgyalja, mint hatékony módszert a digitális egyetem oktatási-gazdasági ökoszisztémájának stratégiai irányításában. A kutatás egy tudományos modellt javasol, amely figyelembe veszi a digitális oktatási környezet rekurzív, önhasonló, több szintű és dinamikus természetét, valamint lehetővé teszi az oktatási struktúrák alkalmazkodását a digitális gazdaság kihívásaihoz. Részletesen bemutatásra kerülnek a digitális korszakban zajló egyetemi oktatás átalakításának módszertani alapjai, különös figyelmet fordítva az integrált minőségmutatók kialakítására a normalizált mutatók és fő komponensek alapján. Indokolt a többdimenziós adatok, indexek, szakértői értékelések, rangsorok és időbeli sorozatok alkalmazása az oktatási rendszer digitális egyetemi alrendszereinek hatékonyságának elemzésére és előrejelzésére. A cikk matematikai formalizmusokat javasol, amelyek lehetővé teszik a fraktális struktúrák értékelését az oktatási rendszer különböző hierarchikus szintjein, valamint segítenek az integrált működési mutatók megfogalmazásában. Külön figyelmet kapnak a mesterséges intelligencia technológiák, a precedensmodellezés és a tudásalapú megközelítések alkalmazása a döntéshozatalban. A cikk arra a következtetésre jut, hogy a digitális egyetem nemcsak oktatási szervezet, hanem egy összetett szociális-technikai fraktális rendszer is, amely képes az önszerveződésre, az önfejlesztésre és a rugalmas működésre a bizonytalanság környezetében. Megállapítást nyert, hogy a fraktális megközelítés lehetővé teszi a fejlesztési stratégiai célok összehangolását a különböző szintű taktikai és operatív irányítási lépésekkel. A szerző által javasolt megközelítések az oktatási-gazdasági ökoszisztéma modellezésére a digitális egyetemen új perspektívákat nyitnak az intellektuális tőke fejlődésének előrejelzésében, az irányítási folyamatok optimalizálásában és az oktatási rendszer fenntarthatóságának biztosításában a digitális környezetben.